Turbó zserbó - Egy nem is annyira időigényes kedvenc!

2015. 12. 19.
comment 0 komment

Az tény, hogy a zserbót mindenki szereti, de az is igaz, hogy sokszor félünk nekiállni a sütésének, mert azt gondoljuk: nehéz, időigényes munka. Pedig nem! Persze a cím is csal egy kicsit, mert vannak „gyorsabb” sütik is, de érdemes magunkat is felturbózni kissé, mert a zserbó igazán megéri a befektetett energiát!

Talán az egyik legnépszerűbb hazai süteményünk a zserbó, amely hagyományosan úgy készül, hogy a kellemesen omlós tésztarétegek közé cukrozott dió és finom baracklekvár kerül, a végén pedig csokimázzal borítjuk elkészült remekünket. Bár igazi „zserbó-szezonról” nem beszélhetünk, de leginkább a húsvéti és a karácsonyi időszakban szoktunk nekiállni. A cukrászdák kínálatában gyakorlatilag egész évben szerepel ez a legendás sütemény.

 

A leghíresebb „magyar” cukrász

A zserbó természetesen Gerbeaud Emilnek, a híres svájci-magyar cukrásznak köszönheti nevét. Gerbeaud 1854-ben született egy Genf melletti kisvárosban, cukrász família gyermekeként. 1884-ben települt át Magyarországra, ahol fokozatosan átvette Kugler Henrik Vörösmarty téri (azidőtájt még Gizella térnek hívták) cukrászatát. Gerbeaud sikert sikerre halmozott, hiszen nemcsak a hazai cukrászipart tette világhíressé, de két világkiállításon is aranyérmet nyert termékeivel és munkásságának elismeréséül megkapta a Ferenc József rendet, sőt a francia Becsületrendet is! A huszadik század elején megvásárolta a fiumei csokoládégyárat, majd később a hazai és fiumei üzemét egyesítve a Dohány utcában épített fel komoly üzemet.

A mignon sikertörténetéből is kivette a részét, hiszen a Kugler által megálmodott finomságot is Gerbeaud tökéletesítette. A bonbonok tárolására és csomagolására ő találta ki a fadobozt, amelyből akár kettő, három, sőt öt kilós kiszerelést is lehetett vásárolni. Az már csak hab a tortán, hogy a konyakos meggy, a csokidrazsé és a macskanyelv megalkotása is az ő nevéhez fűződik.

 

A történelem közbeszól

A család tulajdonában lévő Gerbeaud-palotát és a csokoládégyártó üzemet 1948-ban államosították, a cukrászda nevét Vörösmartyra változtatták. Végül 1984-ben, tehát még a rendszerváltás előtt kapta vissza eredeti nevét.

Gerbeaud Emil ars poeticája az volt, hogy az igazán jó cukrászterméknek nem elég, ha lélegzetelállítóan finom, de szemet gyönyörködtetőnek is kell lennie! A külcsín és a belbecs e finom összhangjának volt köszönhető, hogy Gerbeaud termékeit nemcsak itthon, de Európa nagyvárosaiban is keresték.

 

Mitől zserbó a zserbó?

Sok szakértő vallja, hogy átütő sikerét a zserbó annak a különleges ízharmóniának köszönheti, amelyet a csokoládé, a dió és a sárgabarack egyesített ízvilága teremt meg, no meg annak a ténynek, hogy olyan „hosszú élettartamú” sütiről van szó, amely nemcsak, hogy sokáig eláll, de kifejezetten jót is tesz neki egy kis pihenő. A zserbó tésztája akkor az igazi, ha omlós, és ha némi élesztővel könnyűvé varázsoljuk.

A zserbónak – mint minden valamirevaló klasszikusnak – számtalan variációja létezik. Sok családban élnek „titkos receptek”, amelyeknek izgalmasságát egy-egy plusz összetevő, ezek csere-beréje, vagy éppen elhagyása adja. A tölteléket szokták almával, naranccsal, gyömbérrel vagy mazsolával megbolondítani, de olyat is hallhatunk, hogy egy-egy kreatív háziasszony egészen újszerű töltelékkel készít zserbót – így születhettek meg a mákos, szilvalekváros, sőt mézes változatok, amiket a merészebb kísérletezők fehér csokival vonnak be a hagyományos sötét helyett.

De zserbóból készíthetünk alkalomadtán ellenállhatatlan zserbótortát, és zserbó kekszet is!

Vita tárgya lehet, hogy ezek a süticsodák mennyire nevezhetők autentikus zserbónak, de a lényeg nem ez! Hanem az, hogy ki-ki szabadon és kreatívan megalkothassa azt a zserbót, ami számára egyet jelent a tökéletességgel! Erre bíztatunk mi is mindenkit – zserbóra fel!

Zserbó szelet

Elkészítési idő: 40 perc + 2 óra hűtés

 

Hozzávalók

A tésztához

  • 10 dkg kristálycukor
  • 2 evőkanál tej
  • 2 dkg Dr. Oetker Instant élesztő
  • 1 db tojás
  • fél csomag Dr. Oetker Sütőpor
  • 35 dkg finomliszt
  • 25 dkg Rama Vajas Íz

A rátéthez

  • 1 evőkanál rum
  • 20 dkg kristálycukor
  • 25 dkg sárgabaracklekvár
  • 30 dkg darált dió

A csokoládémázhoz

  • 10 dkg étcsokoládé
  • 10 dkg Rama Vajas Íz

 

Elkészítés

1. Az élesztőt két kanál langyos tejben elkeverjük. A liszthez hozzáadjuk a sütőport és a cukrot. A Rama Vajas Ízt elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tojást és az élesztőt, majd tésztát gyúrunk belőle. Ezután hagyjuk piheni.

2. A diót a cukorral, a lekvárt egy kanál rummal elkeverjük.

3. A tésztát három részre osztjuk és sodrófával a tepsi nagyságúra nyújtjuk. A tepsit kikenjük Rama Vajas Ízzel, az aljába fektetjük a tészta első harmadát, rákenjük a lekvár felét és megszórjuk a fele cukorral elkevert darált dióval. Ráfektetjük a következő tésztaréteget, ugyanúgy megkenjük és megszórjuk, majd letakarjuk az utolsó tésztaréteggel. A tésztát megszurkáljuk és hagyjuk egy óra hosszát kelni.

4. Előmelegített sütőben világosbarna színűre sütjük. A csokoládémázhoz az összetördelt csokoládét a Rama Vajas Ízzel keverés közben gőz fölött felolvasztjuk. A kihűlt süteményt bevonjuk a mázzal. Megvárjuk, hogy megszilárduljon, és a zserbót felszeleteljük.