A fasírtról
Fasírt, fasírozott vagy vagdalt. Az egyik leggyakrabban fogyasztott magyar húsételünk. Alapvetően vagdalt vagy darált sertéshúsból, tojással és zsemlemorzsával, vagy áztatott zsemlével és ízlés szerint fűszerekkel készített húspogácsa, de többféle elkészítési módja is létezik. Magyarországon olajban vagy zsírban kisütve készítik a fasírtot. A mérete eltérő lehet, vannak akik kis golyókba gyúrva, serpenyőben készítik el, mások pedig az egész húskeveréket egyben, a sütőben sütik ki. Az utóbbit egybesült fasírtnak nevezzük. De természetesen a kisméretű fasírtgolyókat is kisüthetjük a sütőben, így nem kell forgatni őket sütés közben. A fasírt készülhet csirke, de akár marhahúsból is. Hagyományosan szétnyomott fokhagymával, őrölt pirospaprikával, sóval és borssal fűszerezik a fasírtot, de ezeknek az összetevőknek a mennyisége esetenként eltérő lehet. Ha unjuk a hagyományos fasírtot, nyugodtan kísérletezzünk vele. Ízlés szerint tehetünk bele sajtos tölteléket sajtból, tojásból, tejfölből és apróra vágott kaporból. Ha változásra vágyunk, tekerjük be a fasírtot baconnel, és úgy süssük ki. Ezt a húsgolyóknál és az egybesült fasírtnál egyaránt alkalmazhatjuk. De más módja is van annak, hogy feldobjuk az egybesült fasírtot. Elkészíthetjük egy különleges változatát, a Stefánia vagdaltat. Ezzel a variációval sem kell sokat bajlódnunk, csak tegyünk főtt tojásokat a sütőbe helyezendő húsmasszánk közepébe. Amikor vágunk magunknak belőle, minden egyes szeletben lesz egy tojásdarabunk.